Lévay Szilvi – Ultrafátra beszámoló

Lévay Szilvi és Drevenka Zsolt beszámolója:

Eddigi legnehezebb versenyem: Ultrafátra, 55 km, 3600 D+.

Ezek a számok nem mutatják meg önmagában a verseny nehézségét, ehhez hozzá kell tenni pár nehezítő tényezőt, mint pl. a hőség, a magas páratartalom, vagy az, hogy a szintemelkedés nagy része az első 16 km-re esik, ebben volt 2000 m pozitív emelkedés: konkrétan fel kellett mászni a Nagy-Fátrára, két részletben  Csak összehasonlításképpen: Tatranská Šelma: 50 km- 3000m D+, Szentendre trail: 54 km- 1800 D+, Grossklockner 50 km- 2000 D+, Vérkör 76 km 1800 D+… A szintidő 13 óra volt, rajt reggel 7-kor, délután 4 óráig kellett elérni a 38. km-t. Már maga a rajt, sokat sejtető volt: Azonnal egy emelkedővel kezdődött, ahol egyszerűen csak elkezdett felfelé sétálni a kb. 200 főt számláló mezőny, ez nagyon hamar erőltetett menetté ill. mászássá változott át. Röpke 4 óra alatt tettük meg a 16 km-t, miközben átéltem a halálközeli állapot minden fajtáját, de gondoltam, ha ezen túl vagyunk, már csak könnyebb lehet. Óriási tévedés volt!  További hegy-és dombmászások következtek, néhol egy kecskének éreztem magam a sziklás hegyoldalban, ahol ha lenéztem, a szakadék tátongott, nem volt véletlen, a kötelező biztosítás a hegyi mentőszolgálatra  A 25. km-nél, természetesen egy hegytetőn (Chata pod Borišovom, +2210m) volt a második frissítőpont és chipkontroll, ami kicsit furcsa volt, hogy elmaradt  Ez egy olyan pont volt, ahol visszafelé is erre kellett jönni, ugyanis a 26. km-nél is kellett volna lenni egy ellenőrzésnek, mivel, akár ki is lehetett volna kerülni a dombmászást (lehet ezért nem volt egy csomó versenyzőnek időeredménye a 25. km-nél?!  Na, de a java csak ekkor jött: meredek hegymászás, árnyék nélkül, tűző napon, rekkenő hőségben  Vissza és lefelé nem lehetett nézni, mert a szédületes látvány miatt csak egy hajszálon múlott, hogy ne veszítsük el az egyensúlyérzékünket. Érdekes módon a csúcs neve Ploská volt(lapos),+ 2460 m Viszonylag futható rész következett, trópusi hőségben, dzsungelben, kidőlt fák, gyökerek, sziklák közt, ám ekkor már megláttam a következő hegyet: Rakytov, +2870m, 33.km-nél, nem tudom, hogyan értünk fel  A lefelé, azt hittük, jobb lesz, de meredek, sziklás úton találtuk magunkat…Zsolti ekkor mondta, hogy 45 percünk van 3 km-re, gyorsítanunk kéne, ha el akarjuk érni a 38. km-t 4-ig  Uccu neki: futás, hullámvasút, gyökerek, sziklák, de futás is  Végül 20 percünk maradt 1,5 km-re, ismét domb következett, majd futás 6 percessel, hogy elérjük a 38-at…, ami azonban nem volt ott, tovább futottunk, míg 39,2 km-nél megláttuk az ellenőrzőpontot, csippantani itt sem kellett, ám közölték velünk, hogy 2 perccel kicsúsztunk a szintidőből, ezért adjuk le chipet 🙁 Kérdeztem, hogy hányadik km-nél van a pont, azt mondták, volt, akinek 40-et mért…de a szabály az szabály… majd visszaadták a chipet, hogy mégis vigyük be célba, de ha be is érünk 8-ra, akkor is már kizártak…Ekkor egy hölgy, felajánlotta, hogy autóval elvisz minket a célba, +vihar is közeledett, +Zsolti is rosszul volt, ezért úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk… Jó döntés volt: a vihar megjött, Zsolti pedig Ružomberokban, a célhoz közeli Andrej Hlinka mauzóleumnál mindent kiürített a gyomrából, amit a 25. km óta magához vett  Csalódottak voltunk, mivel a verseny eredménylistáján, mint később láttuk, többeknek nem volt időeredménye sem a 25. sem a 38. km-nél 🤔 Azért lehet jövőre újra megpróbáljuk, hátha a kilátásban is tudunk majd gyönyörködni!  Összességében hálás vagyok, hogy sérülés nélkül, épségben hazaértünk erről a kemény pályáról  Aki fontolgatja, annak csak annyit tanácsolok, azt mondták, kevésbé edzett ultrások kétszer is gondolják meg, elindulnak-e ezen az extrém brutális futóversenyen Szerintem inkább akadályfutás volt hegymászással